Kronológia 1944. március 22-28.
1944. március 22., szerda
Hivatalosan is bejelentették Kállay Miklós kormányának lemondását, megalakult és este hatkor felesküdött Sztójay Döme kormánya. A korábbi kormánypárt, a Magyar Élet Pártja mellett a Magyar Megújulás Pártja (Imrédy Béla) és a Magyar Nemzeti Szocialista Párt (Baky László, Pálffy Fidél) is részvett, míg Szálasi Ferenc és pártja nem volt hajlandó erre. A kormány tagjai: Sztójay Döme volt katonai attasé és berlini magyar követ lett a miniszterelnök és a külügyminiszter; Rátz Jenő miniszterelnök-helyettes; Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter; Csatay Lajos honvédelmi miniszter; Kunder Antal kereskedelem- és közoktatásügyi miniszter; Jaross Andor belügyminiszter, Szász Lajos iparügyi miniszter; Antal István igazságügy-miniszter; Jurcsek Béla (a közellátásügyi minisztérium vezetésével is megbízott) földművelésügyi miniszter.
Az alsóházban Közi-Horváth József képviselő felvetette a németek által végrehajtott letartóztatások és az alkotmányos rend megsértésének ügyét, de képviselőtársai rendreutasították és lehurrogták. A képviselőnek nem adták meg a szót, a képviselőház aznap mindössze az elnapolással foglalkozott. „A képviselőház déli tizenkettőkor ülést tartott Tasnádi Nagy András elnöklete mellett. A mindössze másfél perces ülésen elfogadták az elnök javaslatát, hogy a ház bizonytalan időre napolja el üléseit.” (Pesti Hírlap, 1944. március 23.)
Elégedett hangú körtáviratot küldött Joachim von Ribbentrop német külügyminiszter a német külképviseleteknek a Magyarországon történt változásokról.
Honvédségi autón, testőr őrnagynak öltözve a Vas megyei Gyöngyöshermánba menekült gróf Bethlen István volt miniszterelnök, akit 19-én nagy erőkkel kerestek Budapesten.
Délután, a német jelentés szerint, 400 politikai fogoly a sátoraljaújhelyi börtönben fellázadt. A magyar őrség „legyűrése” után 44-en elmenekültek. A németek, a magyar parancsnok kérésére bevetettek egy századot. A kitörtek közül 13-at agyonlőttek, 6-ot visszavittek. A fogolyállományt a SD-nek adták át.
Sátoraljaújhely német megszállás alá került. A zsidók számára a délutáni óráktól kijárási tilalmat rendeltek el, korlátozták a piacokon való bevásárlási időt, pénzbírságot róttak ki rájuk, biztosítékul pedig a vagyonosabbak közül túszokat szedtek.
Horthy Miklós kormányzó leirata a Kállay-kormány felmentéséről és Sztójay kinevezéséről: „Magyarország Országgyűlésének kormányzói üdvözletemet! Tisztelt Országgyűlés! Dr. nagy-kállói Kállay Miklóst saját kérelmére magyar királyi miniszterelnöki állásától felmentettem és magyar királyi miniszterelnökké Sztójay Dömét kineveztem. Kelt Budapesten, 1944. évi március hó 22. napján”
Raymond Henry Norweb lisszaboni nagykövet jelentést küldött az Egyesült Államok külügyminisztériumának, miszerint tudomása van arról, hogy Wodianer Antal magyar követ utasítást kapott, Magyarország elleni német invázió esetén vagy bármilyen olyan német lépés esetén, mely megfosztja a magyar kormányt cselekvési szabadságától, lépjen kapcsolatba az amerikai és a brit követségekkel, azzal, hogy követségét rendelkezésükre bocsátja. Mivel ez a lehetőség megvalósulni látszott, utasításokat kért. Továbbá leírta, hogy Wodianer összehívta a követség alkalmazottait, kérte a lojalitásukat, hogy így Budapesttől függetlenül cselekedhessenek. Az amerikai követ felhívta a figyelmet a megelőző hónapokban a magyar követségen folyó tevékenységre, és, hogy ez olyan lehetőség, melyet nem lehet figyelmen kívül hagyni.
Szálasi Ferenc, a Nyilaskeresztes Párt – Hungarista Mozgalom vezetőjének értékelése a Sztójay-kormányról, melyben sértettsége – mivel nem őt nevezték ki miniszterelnöknek – is benne van: „A Sztójay-kormány kimondottan a németek erejére és karhatalmára támaszkodó kormány, végrehajtják azokat a rendelkezéseket, amelyeket a németek előírnak, kimondottan átmeneti kormányt jelent minden szempontból.”
Munkácson megtiltották a zsidóknak, hogy este 6 után az utcára menjenek. Április 5-ig nagy sárga foltot kellett viselniük, ezt váltotta a sárga csillag. Üzleteikre Dávid-csillagot kellett tenni, és kiírni, hogy „Zsidó üzlet”. A zsidók ellen uszító plakátok is megjelentek az utcákon.
1944. március 23., csütörtök
Felesküdött a Sztójay-kormány.
A Sztójay-kormány miniszterei átvették hivatalukat. A közellátásügyi minisztériumban tartott beszédében Jurcsek Béla többek között kijelentette: „A zsidókérdés megoldása feltétlenül szükséges, de szükség van sok egyéb félbemaradt intézkedés megoldására is, hogy munkánk eredményes legyen. (Pesti Hírlap, 1944. március 24.)
A Német Távirati Iroda diplomáciai tudósítója, Dr. Siegfried Horn cikket közölt a Magyarországon történtekről, melyben, hivatalos közlésekre hivatkozva, azt állítja, hogy mindez közös akaratból történt. Részlet írásából: „Hivatalos közlésekből világosan kitűnik, hogy Magyarország és Németország a maguk és Európa érdekében rendszabályokat tettek, amelyek semmiben sem érintik Magyarország önállóságát és nem csorbítják jogait, hanem kizárólag azt a feladatot szolgálják, hogy kifelé és befelé minden erőt tömörítsenek Európának a közös veszély elleni harca számára és kiküszöböljenek minden betörési lehetőséget.” (Pesti Hírlap, 1944. március 24.)
Az új miniszterelnököt, Sztójay Dömét, felvették a Magyar Élet Pártjának tagjai közé, és a „pártszabályok értelmében a párt vezére” is lett. (Pesti Hírlap, 1944. március 25.)
A bujkáló Tildy Zoltán helyett fiát, ifj. Tildy Zoltánt tartóztatták le a német hatóságok Budapesten.
A Magyar Zsidók Lapja első németek által cenzúrázott számában a Központi Zsidó Tanács „Felhívás a magyar zsidósághoz!” címmel tett közé cikket, melynek célja a zsidó közösség megnyugtatása volt. Részletek a felhívásból: „Mindenki dolgozzék, teljesítse kötelességét, vegyen részt ereje megfeszítésével a hatóságok által előírt módon munkájával, azon a helyen, amelyre kötelessége állította… Rámutathatunk arra, mégpedig az illetékes hatóságok határozott állásfoglalása alapján, hogy a zsidó hitélet, kulturális és szociális élet folyik tovább. Ez mindenkire megnyugtatóan hathat…. Az a kijelentés történt, hogy zsidó volta miatt senkit nem tartóztatnak le, és ha egyes letartóztatások szükségesek, ez más okokból történik.”
Az alsószinevéri zsidókat magyar katonák egy helyi zsidó házába gyűjtötték, ahol egy hónapig tartották őket fogva.
Mezőkeresztesen megszűnt a helyi hitközség által támogatott magániskola.
Részlet Shvoy Kálmán naplójából: „Általános a vélemény, hogy a kormány talán csak nem lesz Quisling-kormány, és ha a németek tovább erőszakoskodnak és nem tartják be a megállapodásokat – leköszön…”
Részlet Shvoy Kálmán emlékiratából: „Az ország lakosságának túlnyomó nagy többsége… nem kívánt a háborúba beavatkozni, de legkevésbé a németek oldalán. Csak egy kis klikk, a legelvakultabb szélsőjobboldaliak gondolkoztak így, azok szolgálták a németeket, s ezeken keresztül oktrojálták s terrorizáló természetükkel vitték keresztül az akaratukat.”
Az Egyesült Államok külügyminisztere Cordell Hull táviratot küldött Herschel V. Johnson svédországi követnek, melyben, válaszul a magyar diplomaták kérdésére, azt írta, szükség lenne egy közös akcióterv kidolgozására a semleges államokba delegált magyar diplomaták részéről. A magyar ellenállás támogatására azt tartotta volna hasznosnak, hogy kommunikációjukat segítsék nyilatkozataik, megkereséseik tartalmának továbbításával.
1944. március 24., péntek
Baky Lászlót a belügyminisztérium politikai államtitkárává nevezték ki.
Délután négykor minisztertanácsi ülést tartottak, amin a „zsidókérdés új rendezésére” vonatkozó intézkedésekkel is foglalkoztak. Egyéb személyi intézkedések mellett Ullein-Reviczky Antalt, Ambró Ferencet és Honti Ferencet megfosztották állampolgárságától (1096/1944. M. E. számú határozat). Az ezekről az eseményekről szóló beszámolók mellett említik meg, hogy a „kormányváltozás következtében” „az alkotmányos szokásnak megfelelően” lemondott Homonnay Tivadar főpolgármester, és „a belügyminiszter intézkedett, hogy a törvény értelmében Szendy Károly polgármester lássa el a főpolgármesteri teendőket”. (Pesti Hírlap, 1944. március 28.; Pesti Hírlap, 1944. március 30. Ullein-Reviczky állampolgárságtól való megfosztására március 25-ét írják)
A Magyar Zsidók Központi Tanácsa Stern Samu aláírásával meghívót küldött a vidéki zsidó hitközségek vezetői számára, melyben március 28-ára tanácskozásra hívták őket. Tájékoztatták a meghívottakat, hogy a Központi Tanács 20-a óta érintkezésben van a német hatóságokkal, melyek „a legnagyobb súlyt helyezik arra, hogy az ország izraelita lakossága pánikmentes hangulatban, nyugodtan folytathassa nemcsak magánéletét, hanem hitéletét, szociális és kulturális tevékenységét is. … Ennek elérése végett az egész országra kiterjedő hatáskörrel megalakult a Magyar Zsidók Központi Tanácsa, amely további, rangsorban utána következő szerv gyanánt az Országos Bizottság megalakítását fogja foganatosítani. Ezért vált szükségessé, hogy a bevezetőben jelzett tanácskozást megtartsuk. Nagyon kérjük, méltóztassék meghívásunknak okvetlenül eleget tenni, mert a mai nehéz napokban az egész zsidóság sorsdöntő érdekei fűződnek a zsidóság kellő megszervezéséhez és a pánikmentes hangulat fenntartásához.”
Kistarcsáról a Zsidó Tanács kérelmére a németek szabadon bocsátották a 16 éven aluli gyermekeket, 50 év feletti nőket és 60 év feletti férfiakat. A dr. Vági József vezette küldöttség kb. 160 főt kísért Budapestre. Mindazonáltal, a német döntés része volt a zsidók megtévesztésére, bizalmuk elnyerésére vonatkozó német terveknek.
Edmund Veesenmayer táviratot küldött Joachim von Ribbentropnak, melyben azt javasolta, hogy, amíg nem lesznek teljes mértékben urai a helyzetnek, addig a német csapatok maradjanak készenlétben. A német csapatok közbelépését olyan – nem túl valószínű – szükséghelyzetek követelhették volna meg véleménye szerint, mint például Sztójay lemondása, Horthy lemondása Sztójayt követően, közös – baloldaltól jobboldalig terjedő – ellenállási mozgalom, passzív ellenállás, a közlekedési hálózatra is kiterjedő általános sztrájk.
Német részről bejelentették az igényt az 1. lovashadosztály mozgósítása iránt. A hadosztály Horthy Miklós egyik legféltettebb alakulata volt, a frontra való küldése körül egészen június közepéig viták folytak.
Franklin Delano Roosevelt amerikai elnök felszólalt a magyar zsidók védelmében.
Részletek Shvoy Kálmán naplójából: „Nyomott az érzésem, mert számítok Szegeden is letartóztatásokra és túszok szedésére, és ezek közé szegedi ellenségeim, úm. Tukats, Szécsényi és Lázár engem is felvesznek…. Keresett Hrabák és Csíkos Jóska, érzésem az volt, hogy figyelmeztetni akarnak, hogy meneküljek – amire nem is gondolok.”
Részlet Ecséri Lilla naplójának e napra datált bejegyzéséből: „Mennyi minden történt azóta, hogy a naplómba írtam. Egy egész történelem. Istenem! Milyen pocsék világot is élünk. Vasárnap reggel a németek megszállták Magyarországot, azonkívül állandó légi veszély van. Hogy micsoda zűrzavar, becsukások stb. vannak, arról inkább nem is beszélek. Mindenki politizál, oda van, sír, jajgat. Még a keresztények is odavannak, hát még a zsidó származásúak. Hogy miért szálltak meg minket a németek, dacára, hogy szövetségeseik vagyunk, arra rengeteg felelet van, s pont ezért inkább semmit sem írok, a történelem majd eldönti. Persze, az a történelem, ami majd a háború után igazságos lesz, mert nálunk a suliban is németpártoló irányban tanítják a II. világháborút. Úgy összeszorul a szívem, ha arra gondolok, hogy milyen rendes, szép életünk volna, ha boldog béke lenne. Én egy svájci intézetben 14 éves koromtól 18-ig, azután mennék színésznőnek.”
1944. március 25., szombat
A Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága Genfben ismét tárgyalta Jean de Bavier, a szervezetnek a Magyar Királyság területére kinevezett delegátusa február 18-i drámai hangú feljegyzését a magyar zsidóság helyzetét illetően.
Részlet a Pesti Hírlapnak a külföldi sajtóvisszhanggal foglalkozó tudósításaiból: „A külföldi lapok által terjesztett híresztelések, mint a „Svenska Dagbladet” Londonból jelenti, Londonban is erős kétkedést keltettek. Úgy vélik, hogy ezeket a híreket bizonyos ügynökök szándékosan terjesztik, akik a szövetségeseknél azt a benyomást akarják kelteni, hogy a magyarok ellenszegülnek a németekkel való együttműködésnek. A tényállás az, hogy csak egészen kis olyan magyar csoportok voltak, amelyeknek az volt a szándékuk és ezek a csoportok ma az angol sajtóban semmiféle együttérzéssel nem találkoznak.” (Pesti Hírlap, 1944. március 25.)
A Pesti Hírlap tudósítása szerint az ezen a napon megjelent bolgár sajtó nagy érdeklődést tanúsított a magyarországi események iránt, és „a déli sajtóban olyan kommentárok jelentek meg, amelyek a magyarországi zsidókérdéssel foglalkoznak és felsorolják azokat az okokat, amelyek a kormányváltozásra vezettek”. (Pesti Hírlap, 1944. március 28.)
Részlet Shvoy Kálmán naplójából: „Ullein-Reviczky stockholmi követ nem szolgálja az új kormányt. Elvesztette az állampolgárságát, ugyancsak nem vállalata a helsinki, berni, madridi és lisszaboni követ s személyzete.”
Raymond Henry Norweb, az Egyesült Államok lisszaboni nagykövete beszámolt Wodianer Andor lisszaboni magyar követnek Ullein-Reviczky Antal stockholmi, báró Bakách-Bessenyey György berni, Ambró Ferenc madridi magyar követnek, illetve Újváry Dezső isztanbuli magyar főkonzulnak – Vörnle János nagykövetet nácibarátnak tartották – táviratáról. Ebben Wodianer beszámolt saját lépéseiről, hogy elismertesse magát a törvényes kormány képviselőjeként, és a többieket is arra biztatta, ne mondjanak le tisztségükről. Beszámolt kapcsolatáról Habsburg Ottóval, Bethlen István körével, Eckhardt Tiborral. Javasolta egy szervezet létrehozását Magyarország érdekeinek képviseletére, melynek élére Eckhardt Tibort tartotta volna legalkalmasabbnak – ideiglenesen Barcza György látta volna el az ezzel járó feladatokat.
A Kárpátok előterében folyó harcok során a 201. könnyűhadosztályt a szovjet csapatok Uscieskóról Kolomeára vetették vissza.
Lembergből, a Dél Hadseregcsoport parancsnokának, Erich von Manstein vezértábornagy főhadiszállásáról Munkácsra érkezett Náday István vezérezredes, az 1. hadsereg parancsnoka. A német tisztnél tett látogatás során felolvasták neki Hitler követelését a magyar alakulatok azonnali és teljes körű mozgósításával kapcsolatban, továbbá, hogy a magyar csapatok április 7-én kezdjenek támadást a Kárpátok előterében. A követeléseket Náday pesszimistán fogadta, illetve ellenállt neki. Mindez, továbbá felesége „feltehetően félzsidó” volta, leváltásához vezetett, helyét Lakatos Géza vezérezredes vette át a hadsereg élén.
1944. március 26., vasárnap
Kérelmet adtak be a Zsidó Tanácshoz, hogy járjanak közben a német hatóságoknál Lázár Jenő, ismert régiségkereskedő érdekében.
Herschel V. Johnson táviratban számolt be Ullein-Reviczky Antalnak a berni, lisszaboni, madridi, vatikáni – báró Apor Gábor – magyar követeknek, és az isztambuli magyar főkonzulnak küldött üzenetéről. A stockholmi magyar nagykövet kifejtette, hogy ellenzi bármilyen magyar kormány létrehozását külföldön, mindazonáltal azt javasolta, hogy legyen egy gyűjtőnév – Szabad Magyarok Nemzeti Mozgalma –, mely alatt tevékenységüket folytatják. Úgy vélte, a szervezetnek nem kell vezető. A szövetségesekkel, illetve az Egyesült Államok diplomáciai testületével való szoros együttműködést fontosnak tartotta. Vallásra, pártállásra való tekintet nélkül minden részt venni kívánó magyar felvételét javasolta, a belpolitikai ellentétek kerülésével, vagy „későbbre halasztásával”. A magyar követeket arra buzdította, hogy ne mondjanak le, posztjukon maradva ragaszkodjanak hozzá, hogy ők képviselik a törvényességet szemben a „budapesti Quislingekkel, továbbá fejtsenek ki minél nagyobb erőfeszítést, hogy a kormányok, melyekhez delegálva vannak, ne ismerjék el a „budapesti náci kabinetet”. Végezetül beleegyezést kért a címzettektől, a nevükben kiadott, és a szövetségesek által rádión sugárzandó közös nyilatkozathoz. Az amerikai követ említette még, hogy Ullein-Reviczky aggódott, hogy minden magyar követség megtarthassa pénzét, ingóságait stb. Remélte, hogy néhány katonai attasé is csatlakozni fog, mert katonatisztek részvétele nagyobb nyomatékot adhatott egy nyilatkozatnak.
Ugyanezen a napon, egy későbbi táviratban Johnson arról számolt be, hogy, bár Ullein-Reviczky tagadott bármilyen közvetlen kapcsolatot a brit vagy a szovjet követségekkel, ennek ellenére úgy tűnik, hogy indirekt módon gondoskodnak róla, hogy eljussanak hozzájuk az információk. Kiemelte például Böhm Vilmost, aki az angol követség alkalmazásában volt. Beszámolt a Giuseppe Renzetti olasz követ által Christian M. Ravndal amerikai diplomatának mondottakról. Renzetti elmesélte magyar kollegájával folytatott beszélgetését, melyben utóbbi a magyar hadsereg megosztottságáról, illetve annak esélyéről beszélt, hogy egyes alakulatok szembeforduljanak a németekkel, továbbá bizonygatta saját náciellenességét. Utolsóként Johnson beszámolt E. C. Bohemannal, a svéd külügyminisztérium főtitkárával folytatott beszélgetésével, melyben azt boncolgatták, hogy Ullein-Reviczky esetleg előzetesen kapott parancsoknak megfelelően cselekedett.
1944. március 27., hétfő
Jean de Bavier, a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága által a Magyar Királyság területére kinevezett delegátus táviratában Max Hubernek, a szervezet elnökének közbenjárását sürgette Adolf Hitlernél a magyarországi zsidó közösség érdekében. A válaszban megintették Bavier-t, ne tegyen lépéseket e kérdésekkel kapcsolatban, legyen a lehető legtartózkodóbb, továbbá felszólították a közbenjárásra vonatkozó kérelme kapcsán, hogy hagyjon fel magánkezdeményezéseivel és ne nyilvánítson véleményt a kérdésről. Főként e táviratnak tulajdonítják, hogy hamarosan visszahívták feleségével együtt Genfbe, hogy megbeszéljék vele „küldetésének problémáit”.
A Magyar Tűzharcos Szövetség országos elnökségének elnöki értekezletén Ullein-Reviczky Antalt kizárta tagjai sorából. (Pesti Hírlap, 1944. március 30.)
A budapesti rádió rövidhullámú adásának kommentárja a Sztójay-kormány várható programjáról: „A Sztójay-kormány megalakulása és az utóbbi napokban megtartott minisztertanácsa óta politikai körökben az az általános vélemény, hogy az ország bel- és külpolitikai életében gyökeres változások várhatók…
A kormány a legutóbbi minisztertanácson több sürgős kormányzati kérdéssel foglalkozott, amelyekkel kapcsolatban már a legközelebbi jövőben érvénybe lépnek különféle intézkedések. Az intézkedések egyik jelentős csoportja a zsidókérdés újabb szabályozása lesz. A kormány egyébként szerdán ismét minisztertanácsot tart, és a rendeletek jó részét valószínűleg már akkor letárgyalják.
Az új nacionalista magyar kormány mögött felsorakozott az egész nemzeti közvélemény. De nemcsak ez fogadta teljes bizalommal az új kormány megalakulását, hanem a jelek szerint a német birodalom illetékes körei is. A Wilhelmstrassen ugyanis rámutattak arra, hogy a Sztójay-kormány Gömbös Gyula politikájának egyenes vonalú folytatása és továbbfejlesztője.”
A Kárpátok előterében folyó harcok során a 201. könnyűhadosztályt újabb súlyos támadás érte. A németek a vonatokról leszedett emberekből egy zászlóaljat szerveztek, és a hadosztály segítségére küldték, azonban gyorsan szétszórták őket. A szovjet gyalogság elfoglalta Kolomeát, és hidat vert a Pruton. A 201. hadosztály maradványai a Kárpátok északi lábánál fekvő Mikulicsinra vonultak vissza.
Raymond Henry Norweb a külügyminiszternek küldött táviratában beszámolt róla, hogy továbbította Ullein-Reviczky Antal előző napi üzenetét. A lisszaboni magyar követségről, és Wodianer Andorról elismerően írt, kijelentette, hogy továbbra is szoros kapcsolatban marad velük, ugyanakkor kifejtette véleményét, miszerint hamarosan nyíltan is vállalni kell ezeket a kapcsolatokat, és erre vonatkozóan utasításokat kért. A nyílt kapcsolatot azért is tartotta volna fontosnak, mert az megkönnyítette volna a kommunikációt az Egyesült Államokkal, ahol például Eckhardt Tibor volt, illetve hasznos lett volna az angolszász hatalmaknak a Magyarországon lévő ellenállással való kapcsolattartásban. A távirat végén Norweb megemlítette, hogy Wodianert, az erre vonatkozó utasításoknak Londonból való megérkezte után, Campbell brit nagykövet aznap este szándékozott fogadni.
E napon – Herschel V. Johnson külügyminiszterének küldött március 29-i távirata alapján – Szemenov szovjet diplomata találkozott Ullein-Reviczky Antallal. A találkozót Giuseppe Renzetti szervezte meg. A szovjet diplomata „szívből üdvözölte a Hitler ellen harcoló népek sorában” a magyar követet, illetve szóba került egy találkozó Alexandra Mihajlovna Kollontay svédországi szovjet követ, és Ullein-Reviczky közt.
Radnóti Miklós
Ó, RÉGI BÖRTÖNÖK
Ó, régi börtönök nyugalma, szép
és régimódi szenvedés, halál
költőhalál, fennkölt és hősi kép,
tagolt beszéd, mely hallgatót talál, -
mily messzi már. A semmiségbe lép,
ki most mozdulni mer. A köd szitál.
A valóság, mint megrepedt cserép,
nem tart már formát és csak arra vár,
hogy szétdobhassa rossz szilánkjait.
Mi lesz most azzal, aki míg csak él,
amíg csak élhet, formában beszél
s arról, mi van, - ítélni így tanít.
S tanítna még. De minden szétesett.
Hát ül és néz. Mert semmit sem tehet.
1944. március 27.
1944. március 28., kedd
Endre Lászlót Jaross Andor a belügyminisztérium közigazgatási államtitkárává nevezte ki. A kinevezést csak április 9-én jelentették be hivatalosan.
Dr. Szendy Károly, Budapest polgármestere kérte nyugdíjazását. Szabó György, helsinki magyar követ lemondott állásáról, és nyilatkozatot adott ki, miszerint emigrációba vonul. (Pesti Hírlap, 1944. március 29.)
Feloszlatták a Magyarországi Szociáldemokrata Pártot, a Független Kisgazda Pártot és a Magyar Paraszt Szövetséget.
Részlet Jaross Andor nyilatkozatából a pártok feloszlatásáról: „Meggyőződésem, hogy ez a nemzet és ország csak akkor lehet erős és tudja hivatását teljesíteni, ha a baloldali marxizmust és annak belső szövetségeseit maradéktalanul felszámoljuk. Ennek a felszámolási processzusnak első lépéseit jelentik a ma kiadott rendeletek.” (Pesti Hírlap, 1944. március 29.)
Részlet Ribbentrop szóvivőjének a magyarországi helyzettel kapcsolatos nyilatkozatából: „A népakarat ezenkívül a paraziták kiirtását és a zsidókérdés megoldását is céljául tűzte ki.” (Pesti Hírlap, 1944. március 29.)
A Pesti Izraelita Hitközség székházában megkezdődött a történelmi múltú magyar zsidó közösség utolsó országos ülése. Bár a németek különleges utazási engedélyeket adtak ki, mégis kevés vidéki vezető érkezett, köztük például Feldmann Mór a miskolci hitközség elnöke. Az SS-t képviselő Hermann A. Krumey megismételte a korábbi ígéreteket a németek szándékait illetően. Az ortodox hitfelekezet tanácsosának dr. Reiner Imrének a letartóztatottak iránti érdeklődésére megnyugtatta a jelenlévőket, miszerint már tett lépéseket az ügyben, de erőfeszítéseit eddig nem koronázta siker. Az ülésen Krumey egyetértésével a Központi Tanácson kívül egy országos szervezet létrehozásáról döntöttek.
Éjjel Kolozsvár legtehetősebb – mintegy 150 – zsidó családjának tagjait a németek letartóztatták, lakásaikat kirabolták, majd lepecsételték.
A Kárpátok előterében folyó harcok során a szovjet harckocsik támadása Obertyn előtt szétverte a 19. könnyűhadosztályt. A Vörös Hadsereg előrenyomulásával együtt megindult Magyarországra az orosz, ukrán, kalmük és tatár menekültek áradata.
Nyugatabbra a 16. gyaloghadosztály 76. tüzérosztálya erőltetett menettel Gyelatinba érkezett, majd északra fordult, és a visszavonuló 201. könnyűhadosztály részeivel a Hitler által „megerősített helynek” nyilvánított Sztanyiszlau védelméhez csatlakozott. A stratégiailag fontos várost Puchner német tábornok a 18. könnyűhadosztállyal, néhány német csapattöredékkel és egy Tigris harckocsiszázaddal az 1. magyar hadsereg felvonulásáig tartotta.
E napon – Herschel V. Johnson külügyminiszterének küldött március 29-i távirata alapján – Montagu-Pollock meghívására 11 órakor Ullein-Reviczky Antal meglátogatta a brit ügyvivőt. A brit diplomata közölte vele, a Londonból kapott utasításoknak megfelelően, hogy nem támogatják bármilyen kormány vagy bizottság létrehozását, és nem is fogják elismerni, ugyanakkor, üdvözlik a Magyarországon kívüli németellenes magyarok minden együttműködését. Érdeklődött, milyen kapcsolatai vannak Ullein-Reviczkynek más szövetséges követségekkel, mire utóbbi beszélt a Szemenovval való találkozásról, továbbá az amerikai követséggel való kapcsolatokról. Továbbá, szándékaik szerint a szövetségesek minden megkeresését örömmel fogadják, de elsődlegesen az amerikai nagykövetségekkel tartanák a kapcsolatot, hogy elkerüljék a keveredést, illetve bíztak abban, hogy az amerikai kormány együtt fog működni a többi szövetséges kormánnyal a magyar ellenállás elősegítésére vonatkozó egységes szövetséges politika biztosításában. A találkozó kapcsán Ullein-Reviczky úgy vélte, hogy az általa a többi magyar követségnek küldött üzenet megfelelt a britek kívánalmainak.