Kronológia 1944. június 15-21.

1944. június 15., csütörtök

Miskolcról deportálták Szikszó és a Szikszói járás, Szerencs zsidó közösség megmaradt tagjait. Az itt összegyűjtött zsidók közül az utolsó pillanatban két új munkaszolgálatos-század részére kiemeltek, illetve a Borbély-Maczky főispán által mentesített orvosokon és gyógyszerészeken kívül mindenkit elhurcoltak.


A Budapesti Közlönyben kormányrendelet jelent meg az április 1-jei hatállyal hadműveleti területnek nyilvánított területeken lévő vármegyék, városok és községek testületi szervei működésének visszaállításáról. Ugyanebben a számban belügyminiszteri rendelet és végrehajtási utasítás jelent meg a közigazgatási szervek ügyviteli tehermentesítéséről, eljárási és ügyviteli egyszerűsítésekről. (Pesti Hírlap, 1944. június 16.)


A Pesti Hírlap tájékoztatást adott arról, hogy a budapesti zsidók összeköltöztetésével kapcsolatos rendelet egyelőre késett, legkorábban péntekre várták kibocsátását. Mint írták, a „főváros lakáshivatala lázas ütemben dolgozik a statisztikai anyag feldolgozásán, amelynek alapja a zsidó lakásoknak néhány héttel ezelőtt történt kötelező bejelentése”. A cikk lényegében megismételte az addig írtak egy részét, majd a következőképp folytatódott:

„A zsidótanácstól nyert értesülés szerint a zsidók részére kijelölt lakókörzetekben körzeti irodákat állítanak fel és ezek szolgálnak majd a költözködőknek felvilágosítással. Az elv valószínűleg az lesz, hogy a kijelölt házak, illetve lakások valamelyikében az érdekelteknek maguknak kell lakást keresniök ismerősöknél vagy rokonoknál stb. Aki azonban maga nem tud lakást keresni, annak az illetékes körzeti iroda ad majd cimet. A költözködők lakberendezési tárgyainak elszállitásáról előreláthatólag hatósági uton történik majd intézkedés.” (Pesti Hírlap, 1944. június 15.)


Egy ezen a napon kelt névtelen levél Paksról:

„Azon tiszteletteljes kéréssel fordulok a Méltóságos Alispán Úrhoz, én mint magyar keresztény lakos, nem nézhetem azt a kegyetlenkedést, melyet 3 detektív visz végre a paksi gettóban a zsidókkal. Ütik-verik őket, azután hidegvízbe mártják a kezüket, hogy ne lássék meg az ütés. Majd a verés után nyilatkozatot kell adni nekik arról, hogy nem bántották őket. Mély tisztelettel kérdem Méltóságos Alispán urat, intézkedni szíveskedjék, mert a nemzeti szocialista Magyarországon ilyesmi nem történhetik meg, és ez nemcsak a zsidók, de mi köztünk, magyarok között is nagy megdöbbenést keltett ilyen inkvizíció.

Kérésünk elintézését mély tisztelettel kérjük: több keresztény paksi lakos”


A Budapesti Közlönyben rendelet jelent meg, mely június 10-én lépett hatályba, és rendelkezett a német fegyveres alakulatokban szolgáló magyar állampolgárok jogállásáról. Részlet a Pesti Hírlap rövidhíréből:

„A magyar állampolgárság megszerzéséről és elvesztéséről szóló 1879. L. t-c.-t kiegészítő és módosító 1939. XIII. t.-c. első szakaszának rendelkezése nem vonatkozik azokra a magyar állampolgárokra, akik a most folyó világháború tartalma alatt a német véderő kötelékében vagy a háborús célt szolgáló egyéb német fegyveres alakulatnál teljesített szolgálatukkal kapcsolatban a német állampolgárságot is megszerezték. Azok akiknek magyar állampolgársága az ilyen szolgálat következtében e rendelet hatályba lépése előtt megszűnt, újból magyar állampolgárokká válnak és őket minden vonatkozásban olyanoknak kell tekinteni, mintha magyar állampolgárságuk nem szűnt volna meg.” (Pesti Hírlap, 1944. június 16.)


A Pesti Hírlap közölte a bombakárosultak számára a „belügyminiszter által engedélyezett” gyűjtés addigi eredményeit. Összesen 8 és fél millió pengő, nagymennyiségű élelmiszer és ruha folyt be. Az adományozok között volt, például, Horthy Miklós (20.000 pengő), Serédi Jusztinián (10.000 pengő), takarékpénztárak, szerzetesrendek, egyesületek, de még egy fogház letartóztatottjai is. Ugyanakkor, az „adományozók névsorának átvizsgálása alapján megállapitást nyert, hogy a magyar társadalom tehetősebb része még egyáltalán nem, vagy csak kis mértékben adózott a bombakárosultak javára. A belügyminiszter ezért azzal a kéréssel fordul a magyar társadalom minden egyes tagjához, hogy a bombakárosultakkal szemben hazafias kötelességének minden magyar polgár tegyen eleget és ne késlekedjék a 151.006 számú postatakarékpénztári csekkszámlára befizetni.” (Pesti Hírlap, 1944. június 15.)


A Pesti Hírlap ismételten foglalkozott az Imrédy Béla elleni vádaskodások ügyével, elítélve azokat, akik ilyen eszközhöz folyamodnak. Részlet a cikkből:

„Amióta a törvények és rendelkezések előírják és megkívánják az ország magyar és keresztény polgárai származásának igazolását, szinte mindennaposakká váltak a gyanusítások és rágalmazások, az olyan személyek ellen, akik akár politikájuk, akár közéleti szereplésük miatt útjukban álltak a gátlások nélkül érvényesülni törekvőknek. Helyzetüket megkönnyítette az a tény, hogy nem nekik kellett bizonyítani, nemcsak azért, mert igyekeztek mindig ismeretlenül a sötétben megmaradni, hanem azért is, mert a megtámadott sokszor fonák helyzetbe került a bizonyítás terén a nehezen beszerezhető okmányok miatt és sokszor hosszú időt kellett elfecsérelnie azzal, hogy a szükséges bizonyítékokat megszerezze.” (Pesti Hírlap, 1944. június 15.)


Edmund Veesenmayer táviratban számolt be Joachim von Ribbentropnak a „magyarországi munkaerő-gazdálkodás” állapotáról, az eddigi eredményekről, a további igényekről és intézkedésről. Részlet a táviratból:

„Bár Magyarországon még mindig található fel nem tárt munkaerő-tartalék, rá kell mutatni, hogy március 19-e óta jelentős haladás történt.

1. A mai napig kereken 340 ezer zsidót szállítottunk a birodalom területére.

2. Megbízható becslések szerint és a közlekedés nem túlzottan nagy akadályoztatása mellett ez a szám július végéig megkétszereződhet, és a zsidókérdés végleges felszámolása után kb. 900 ezerre emelkedik. Minthogy azoknak feltehetően egyharmada-fele munkaképes, ez Magyarországon munkaerő-kiesést jelent.

3. Kereken 25 ezer magyar szakmunkás dolgozik évek óta a birodalomban.

4. Március 19-e óta, az akkor már a keleti arcvonalon álló hét hadosztályt tartalékkal feltöltötték, és további négy hadosztályt vezényeltek oda. Most folyik egy hadosztály mozgósítása, amely néhány nap múlva menetkész állapotban lesz.

5. Jelenleg 17 ezer munkaerő kerül lóápolóként a birodalomba. További 83 ezret igényeltünk, és a legközelebbi 4-6 héten belül történne útba indításuk.

6. Repülőterek kiépítésére a bécsi tartomány 3000 munkaerőt kapott; további 15 ezret igényeltünk, akik a következő négy hét alatt indulnak.

7. A magyar kormánnyal kötött SS-megállapodás alapján hetek óta folyamatban van a népi németek és a magukat a németséghez tartozóknak valló személyek sorozása, aminek eredményeként 40-50 ezer ember újoncozására lehet számítani, a korábbi önkéntes akció során már besorozott 37 ezer népi németen kívül.

8. A német Luftwaffe legutóbb 25 ezer légelhárító segéderőt igényelt, akiket előbb össze kellene terelni, és csak mozgósításuk útján lennének kiállíthatók. Egyidejűleg a magyarországi légvédelem kiépítéséhez is folyamatosan kell munkaerőt bevonnunk.”


Rövidhírek a Pesti Hírlapból:

„Kizárták a zsidó tagokat a Magyar Zeneszerzők Szövetkezetéből

A Magyar Szövegírók, Zeneszerzők és Zeneműkiadók Szövetkezetének igazgatósága kedden de. ülést tartott. Huszka Jenő lemondása után a jobboldali irányra átállított szövetkezet igazgatósága az érdekképviselet zsidó tagjainak kérdésével foglalkozott. A szövetkezet igazgatósága egyhangúan úgy határozott, hogy azonnali hatállyal minden zsidónak minősülő tagot töröl a szövetkezet névsorából. A határozat következtében másfél évre visszamenően a kizárt zsidó tagok sem szerzői jogdíjakban, sem bármi más juttatásban nem részesülhetnek a szövetkezettől.

Borsod megye törvényhatósági bizottsága vitéz dr. Mikuleczky Gyula alispán elnöklésével közgyűlést tartott. Az alispán időszaki jelentésében megemlékezett a tisztviselő- és jegyzőhiányról. Egyre növekszik az orvoshiány is. Beszámolt az alispán arról, hogy a június 2-án Miskolcot ért bombatámadás során a vármegye székháza is megrongálódott és a helyreállítás 250.000 pengő költséggel történik. A régen vajúdó cigánykérdéssel kapcsolatban utasította a főszolgabírókat, hogy a cigányokat munkára kényszerítsék. Ennek ellenőrzésére bevezetik a munkajegyeket. Ezeknek alapján adják ki a cigányoknak a hús-, liszt-, cukor- és kenyérjegyeket. A nemdolgozók ilyen utalványokat nem kapnak.

Megszökött a munkaszolgálat elől. Egy rendőr Kassán az utcán igazolásra szólított fel egy gyanús külsejű fiatal párt. A fiatalember Spangenberg György névre szóló iratokkal akarta igazolni keresztény voltát és házassági kivonattal azt, hogy a társaságában lévő hölgy a felesége. Amikor a rendőr az okmányok adatait kérdezte tőlük, az állítólagos Spangenberg azt sem tudta megmondani, hogy hívták az apját. A rendőr erre előállította őket és csakhamar kiderült, hogy a férfi Kádár Gyula Endre budapesti villanyszerelő, a nő pedig Eisen Jolán szintén budapesti lakos. Mindketten zsidók. A férfi a munkaszolgálat elől szökött meg és a leányt is magával hozta. Megindult ellenük az eljárás.

Hat és fél kiló aranyat és drágakövet rejtegetett. Az alagi csendőrörs Németh Gyula dunakeszi lakos házában zsidóvagyon rejtegetése címén házkutatást végzett. Ez alkalommal nála 6 és fél kilogramm súlyú 1,300.000 pengő értékű aranyat és drágakövet találtak. Németh Gyulát a lefoglalt bűnjelekkel együtt átadták a pestvidéki ügyészségnek.” (Pesti Hírlap, 1944. június 15.)

1944. június 16., péntek

05:00-kor megkezdődött a zsidók koncentrálása a IV. zsidótlanítási műveleti zóna (40.505 fő) hét gyűjtőtáborába – V. csendőrkerület (21.489 fő): Bácsalmás, Kecskemét, Szeged, Szolnok; VI. csendőrkerület (19.016 fő): Békéscsaba, Debrecen, Nagyvárad.


A budapesti zsidók összeköltöztetésével kapcsolatban a Pesti Hírlapban megjelent írás szerint 2.500 házat jelöltek ki a zsidók számára, és az érintetteknek öt napjuk lesz az elköltözésre. A költözés során szállítóeszközökről maguknak kell gondoskodniuk. A sárga csillagos házakban lévő keresztények elköltözésének részletei egyelőre még bizonytalanok voltak.


Ünnepség keretében, melyről filmfelvétel is készült, 120 magyar és 130 külföldi zsidó származású szerző műveit zúzták be. A rendezvényen Kolosváry-Borcsa Mihály és Kurt Brunhoff, a budapesti német követség sajtóattaséja elnökölt.


Sztójay Döme miniszterelnök fogadta Szálasi Ferencet. A találkozón szóba kerültek a május 17-i levél körüli félreértések, Szálasi Ferenc pártjának részvétele a kormányban, és ezzel kapcsolatos elképzelései. Ismét támadta Imrédy Bélát és Baky Lászlót. Kifejezte óhaját, hogy újra találkozhasson Horthy Miklós kormányzóval, továbbá fogadja őt Adolf Hitler is. Szálasi szóba hozta Serédi Jusztinián körlevelét is, illetve a zsidókérdés megoldásával kapcsolatos felelősséget. Felvetette, hogy az időközben feloszlatott pártok képviselői helyeit az 1939-es arányok szerint osszák szét a pártok között. A felvetésekre Sztójay kitérő választ adott, és időt kért átgondolásukra.


Délután Wilhelm Höttl magához kérette Vajna Gábort a Dísz tér 7. alatt lévő irodájába, sürgős megbeszélésre. A megbeszélésen Vajna próbált megtudni részleteket a június 6-i Hitler-Sztójay-találkozóról, azonban Höttl semmilyen információval nem szolgált. Ugyanakkor meghívta Vajnát 19-ére vacsorára. Ezután a belpolitikára tért, és próbálta megismerni Vajna, illetve a Nyilaskeresztes Párt álláspontját Sztójayval, a kormányválsággal kapcsolatban.


A csanádi püspök e napon kelt levele Szeged főispánjához:

„Méltóságos Főispán Úr!

Megdöbbenve értesültem arról, hogy a szegedi gettó lakóit minden isteni és emberi jog félre tételével még ma elszállítják. Az emberi szenvedések tengerében, melyet az elháríthatatlan elemi csapásként sújtó háború zúdít a világra, a faji gyűlölet okozta ezen újabb szenvedések özönét elhárítani próbálni keresztényi kötelesség, mely kötelességet elsősorban a püspök tartozik képviselni és teljesíteni. Isten előtt való felelősségem tudatában és lelkiismeretem szavára hallgatva emelem fel szavamat azon igazságtalanságok ellen, mellyel a bírói ítélettel bűnösnek el nem ítélt, tehát ártatlan emberek tömegét, szegedi lakókat tisztán faji származásuk miatt szabadságuktól, vagyonuktól megfosztva bizonytalan végű deportálásnak kitesznek és így magyar népünket is isten és világ ítélőszéke előtt terhelik. Kétszeresen fájdalmasan érzem azoknak szenvedését, akiket a keresztség szentsége híveimmé tett. Ezeknek megmentését megkísérelni az általános emberi kötelességen kívül főpásztori kötelességem is.

Nagyon kérem Méltóságodat, hogy átérezve a mindnyájunkat kötelező örök erkölcsi törvények erejét, azt, ami Méltóságodtól és a szegedi hatóságoktól telik, a szerencsétlenek megmentésére megtenni kegyeskedjék. Ami pedig a megkeresztelkedetteket illeti, azok számára mint főpásztoruk határozottan kérem és kívánom, hogy itt maradhassanak és minden további sanyargatástól mentesüljenek.

Fogadja Főispán Úr kiváló tiszteletem őszinte nyilvánítását.

Dr. Hamvas Endre s. k. csanádi püspök.”


A légitámadások kapcsán egy írás jelent meg, mely arra figyelmeztetett, felsorolva a lehetséges veszélyforrásokat, hogy a riadók alatt mindenki vonuljon az óvóhelyre, ne maradjanak a szabadban kíváncsiságból. Röviden ismertették a Külkereskedelmi Hivatal rendelkezéseit a légi veszélynek kitett raktárak kiürítése kapcsán. A bombázások helyszínén látottakról Kárpáthy Gyula újabb írását közölték. Részletek:

„Az utcákon rengeteg az ember. Bár a kibombázottaknak azonnal kiutalták a lakásokat, a legtöbbjük nem ment be, hanem kint maradt. Az elpusztult lakásokból, a romok közül éjszakán át keresgélték kis vagyonkájuk megmaradt roncsait. Az elüszkösödött nagy telepen is kint maradtak az árusok, akiknek még megmaradt valami az árujukból... Ezek mind itt virrasztottak a romokon...

Ahogy oszladozik az égen a hajnali felhőzet, melegebben süt le a nap, reggeledik, egyre többen és többen igyekszenek a város felé. Egy- és kétlovas kocsikon szállítják a megmaradt bútorkákat befelé. Álmos szemmel gyerekek ülnek síró anyjuk ölében, a bakon. Érdekes, a legtöbb kocsin párnákat, csíkos dunyhákat látni és sokon régi, egyszerű varrógépeket. A legtöbb asszony ezt vitte le, előre, az óvópincébe. A magátruházó emberek kis házi szerszámát... Mások taxin, kerékpáron, teherautón szállítják a holmikat. A járművekre csak a holmikat rakhatták fel, az emberek, asszonyok, férfiak gyalogosan lépdelnek, hosszú, végeláthatatlan menetben. Sűrű, sárga porfelhő kavarodik az úton.”


Az MTI jelentései alapján rövidhírek jelentek meg a Pesti Hírlapban Horthy Miklós születésnapjának megünneplése kapcsán, illetve a honvédség hadiakadémiáján tett látogatásról. A kormányzó 76. születésnapjára való készülés jegyében dr. dorogi Farkas Ákos polgármester aláírásával plakátok jelentek meg Budapesten, a következő szöveggel:

„Kormányzó Urunk születésnapján, június 18-án, vasárnap, ragaszkodásunk és szeretetünk jeléül lobogózzuk fel lakóházainkat.” (Pesti Hírlap, 1944. június 16.)


A Pesti Hírlap rövidhírben számolt be a Deutsche Allgemeine Zeitung előző napi cikkéről, mely a Sztójay kormány munkásságával foglalkozott. A szerző szerint új korszak kezdődött, melyben a kormány a jobb szociális rend létrehozása. Emellett foglalkozott az egypártrendszer bevezetésével kapcsolatos vidéki megnyilatkozásokról, illetve a jobboldali pártok egységének elérése tett, addig meghiúsult kísérletekről. Részlet a zsidókérdésre vonatkozóan:

„A zsidóság háttérbe szorítása csak mintegy előfeltétele a rákövetkező országépítő rendelkezéseknek, amelyeknek célja egy egészségesebb szociális rendszer létrehozása.” (Pesti Hírlap, 1944. június 16.)


A Pesti Hírlapnak a hadszínterekkel, illetve a szövetségesekkel foglalkozó írásaiban továbbra is a német sikereket hangsúlyozták. A partraszállással kapcsolatban ismét utaltak ár, hogy az angolszász csapatoknak eredeti célkitűzéseiket nem sikerült elérni, a vállalkozás egyelőre súlyos kudarc. Számokat is közöltek a szövetséges csapatok veszteségeiről. Az olasz fronton továbbra is a tervszerűen folyó „elszakadási mozdulatokról” írtak. A keleti hadszíntéren a finnek sikereiről számoltak be, és a karéliai frontszakasz nyugati részén történt szovjet előrenyomulás megállításáról. A német jelentések szerint a szerdán, Budapestet ért légitámadás során 18 ellenséges gépet lőttek le, a magyar vadászok tízet. A politikai vonatkozások tekintetében a Franciaország jövőjével kapcsolatos brit-amerikai, illetve angolszász-francia ellentéteket, Sztálinnak a nyári offenzíva megindításával kapcsolatos halogatását, illetve Nagy-Britannia belpolitikai problémáit elemezték hosszabb-rövidebb írásokban. (Pesti Hírlap, 1944. június 16.)


Rövidhírek a Pesti Hírlapból:

„Továbbra is közlekedhetnek a zsidók az utcákon

A Magyarországi Zsidók Szövetségének ideiglenes intéző bizottsága illetékes helyről nyert megbízatás, illetve utasítás alapján ezúton teszi közhírré, hogy azok a hírek, amelyek szerint péntektől kezdve a megkülönböztető jelzés viselésére kötelezetteket az utcákon igazoltatják, illetve összefogják, teljesen alaptalanok. Ennélfogva tehát mindenki szabadon járhat-kelhet dolga után az utcákon, úgy mint máskor.

A zsidó munkaszolgálatosok és hozzátartozóik levelezése

A honvéd vezérkar főnöke azoknak a zsidó munkaszolgálatosoknak részére, akik tábori postán leveleznek 1944 július 1-től sárga színű válaszos levelezőlapot rendszeresített. Július 1-től a zsidó munkaszolgálatosok és hozzátartozóik csak e levelezőlapok útján levelezhetnek egymással. A sárga színű válaszos levelezőlapot a zsidó munkaszolgálatos a hadműveleti területen előljáró parancsnokságától kapja. Ilyen levelezőlap pénzért nem vásárolható. A válaszlapot a zsidó munkaszolgálatos feladás előtt köteles a saját címére előre megcímezni, és a hozzátartozó csak ezen a válaszlapon írhat neki. Egyéb küldeményt július 1-től a zsidó munkaszolgálatosok részére nem továbbit a tábori posta.

Elrejtett zsidó vagyont találtak. A szabadkai csendőrség értesült, hogy dr. Klein Ármin jánoshalmi lakásán nagy mennyiségű arany és ezüst evőeszköz és ékszer van elrejtve. A házkutatás alkalmával mintegy 200.000 pengő értékű holmi került elő. Az aranyat, ezüstöt és az ékszert lefoglalták. Dr. Klein Ármint már korábban internálták.

Mátészalkán Kelemen József pénzügyőri szemlész az egyik volt zsidólakás pincéjében nagy értékű arany- és ezüstneműt talált. A pincében elásott hatalmas ládából sok arany és ezüst serleg, gyertyatartó, tál és egyéb tárgy került elő.

Szatmárnémetiben pincében rejtőző zsidókat találtak. A szatmárnémeti rendőrséggel közölték, hogy a Kölcsey-utca 37. számú ház titkos pincéjében zsidók rejtőznek. A detektívek a pincében rátaláltak Schwartz Jónás gyertyakészítőre és családjára. Közeli rokonságával együtt két hónapja rejtőzött ott. A rendőrség őrizetbe vette őket. Előkerült 30.000 pengő, továbbá nagy mennyiségű gyertya és élelmiszer is.” (Pesti Hírlap, 1944. június 16.)

1944. június 16-17.

Derecske, Konyár, és a Debrecentől délre és délkeletre fekvő települések zsidó lakosságát, 2.819 főt, a már kiürített nagyváradi gettóba tömörítették.

1944. június 17., szombat

Edmund Veesenmayer SS-Brigadeführer jelentette a német külügyminisztériumnak, hogy az új magyar kormány közölte érdektelenségét a külföldön élő magyar zsidók ügyében. A hírt Eberhard von Thadden továbbította Adolf Eichmann-nak.


A Pesti Hírlap közölte a zsidók összeköltöztetésére vonatkozó rendelet részleteit, illetve a leendő csillagos házak első listáját. Rögzítették a kiteendő csillag méretét, az átköltözés végrehajtásának határidejét június 21-ben állapították meg. Egy zsidó család egy szobát kaphatott, amennyiben legfeljebb négy családtag volt, illetve a szoba nem volt kisebb 25 négyzetméternél. Plusz szobát kaphatott, akinek ez foglalkozásához kellett – pl. orvosi rendelőnek. Bútorokból annyit vihettek magukkal, amennyit kívántak, amennyiben 21-ig meg tudták oldani. A hátrahagyott bútorokat, ingóságokat egy szobában kellett elraktározniuk. Az átadott lakásokat le kellett pecsételni. Az elhagyott lakások listáját, adataikkal együtt a ház kapujára ki kellett függeszteni. (Pesti Hírlap, 1944. június 17.)


Szintén a Pesti Hírlapban jelent meg egy cikk a beszolgáltatott zsidó könyvek megsemmisítéséről, Kolosváry-Borcsa Mihály szavaival együtt. A cikk szerint addig 20-22 vagon könyvet szolgáltattak be, melyeket bezúznak és újrahasznosítanak. Részlet Kolosváry-Borcsa Mihály szavaiból:

„Amikor a március 19-iki események bekövetkeztek, első kötelességemnek tartottam, hogy a mérgező zsidó betűt kiküszöböljem a magyar irodalomból. Én vállaltam a könyvégető liberális oldalról annyiszor elítélt barbárnak minősített szerepét, mert ezt az irodalmat ki kell tépni a magyar szellemi életből. Az ide érkezett könyvek szétzúzása az első lépés s első felvonásként körülbelül 500.000 zsidó könyv fog megsemmisülni. Ezzel a ténnyel együtt komoly nemzetgazdasági feladatot is teljesítenek, amikor újra nyersanyaggá válnak, papírrá, a magyar szellemi élet nyersanyagává.” (Pesti Hírlap, 1944. június 17.)


Shvoy Kálmán naplóbejegyzése ezen a napon: „Itthon... Elmondtam, amit Pesten hallottam, úm. Chorin és tsai., a csepeli gyár részvénytöbbsége és 20 millió svájci pénzből 15 millió átengedése ellenében Portugáliába mehetnek. Nemzeti Bank és kormány nem járult hozzá. Imrédyvel kell, hogy letárgyalja. Németek már tudják, hogy hibáztak, Kállayt kellett volna kihívni, s tőle hadsereget, munkaerőt kívánni, zsidók dolgozhatnak tovább, csak fizessenek, Kállay ezt megcsinálta volna.


Nagyváradon Péterffy csendőr alezr. kegyetlenkedett, zsidókat mind elvitték, 70-en egy vagonban, sok öngyilkosság. Kínvallatás, verés, tormászsák a fejre.


Págerrel (Antal) pénteken és szombaton a Hungária előtt. Kormányzó elutasította a kormánybiztosságát azzal, hogy nem engedik a művészetbe a politikát belevinni. Kormányzó iszik, állandóan rumot. Imrédy el van keseredve, prímásnak panaszkodott, hogy a kormány 4-fele húz. Baky, Endre uralkodik. Sztójay=0.”


Rövidhírek a Pesti Hírlapból:

„Ne adjunk be rádióigénylést a honvédelmi minisztérium légoltalmi csoportfőnökségéhez. Magánosok, egyesületek, intézmények tömegesen fordulnak a honvédelmi minisztérium VI. légoltalmi csoportfőnökségéhez azzal a kérelemmel, hogy a zsidók által beszolgáltatott rádióvevő készülékekből részükre utaljanak ki. Bár, már több felhívást közöltek a lapok, mégis ismételten figyelmeztetik a közönséget, hogy ilyen irányú kérelmeket a honvédelmi minisztérium VI. légoltalmi csoportja nem vehet tekintetbe, ezek beadása teljesen céltalan, mert a zsidóktól elvett rádióvevő készülékek felhasználásáról a kereskedelem és közlekedésügyi miniszter külön rendelettel fog intézkedni.

Mennyi tejet kapunk? Budapesten és környékén a tejjegyekre a kereskedők junius 17-én, szombaton a 18-ára, vasárnapra járó tejmennyiséggel együtt a következő mennyiségeket szolgáltatják ki: az „A” jegyre 2 litert, a lebélyegzett zsidó „A” jegyre 7 decit, a „B” jegyre 1.5 litert, a lebélyegzett zsidó „B” jegyre fél litert, a „C” jegyre 3 és a „D” jegyre ugyancsak 3 decilitert. Június 19-étől 23-áig, pénteki bezárólag a változatlan mennyiséget szolgáltatják ki a viszontelárusítók.

Ne vegyük meg a zsidók lakásberendezési, ruházati és háztartási tárgyait! Illetékes köröknek tudomására jutott, hogy zsidók átköltözésükkel kapcsolatban egyes lakásberendezéseit és háztartási tárgyaikat eladásra kínálják. Miután az 1600/1944. ME. számú rendelet értelmében a zsidó által 1944. évi március 22. napja után kötött jogügylet, amellyel bejelentés alá eső vagyontárgyát másra átruházta, érvénytelen, továbbá mert hivatalosan nincs megállapítva, hogy az eladásra kínált vagyontárgy tényleg mentes-e a bejelentés alól, figyelmeztetünk mindenkit, hogy a zsidók tulajdonában levő vagyontárgyak megvételétől, vagy bármi módon való megszerzésétől tartózkodjék. Ezekkel az adás-vételekkel kapcsolatban úgy az eladó, mint a vevő súlyos büntetésnek teszi ki magát.

Aki tudomást szerez arról, hogy zsidó bármely vagyontárgyát áruba bocsátja, azt a rendészeti hatóságnál jelentse be.” (Pesti Hírlap, 1944. június 17.)

1944. június 18., vasárnap

A Pesti Hírlap cikkében beszámolt róla, hogy a főváros lakásügyi osztályához máris számtalan igénylés érkezett a megürülő zsidó lakások ügyében. Azonban, mint dr. Csanády Gusztáv tanácsnok, az osztály vezetője közölte, a lakások nagy számára való tekintettel – mintegy 25 ezer lakás megürülésére számítottak – a belügyminiszter külön rendelettel kívánta szabályozni a kérdést. Továbbra is engedélyezett volt csillagos háznak kijelölt épületben lakó keresztények és keresztény háznak kijelölt ingatlanban lakó bérlők lakást cseréljenek, a megfelelő bejelentések – a polgármesteri VIII. ügyosztálynak és a Magyarországi Zsidók Szövetségének – megtétele mellett. Az írás szerint egyes házak, melyek tulajdonosa és lakóinak többsége keresztény volt, a sárga háznak való kijelölés felülvizsgálatát kérték. Az összeköltöztetéssel kapcsolatban a polgármester, a belügyminiszter utasítására, elrendelte, hogy a fővárosban lakó minden zsidó készítsen leltárt ingóságairól, továbbá, hogy melyeket viszi esetleg magával, és hova, melyeket hagyja az addigi lakásban, legkésőbb kiköltözéséig, illetve az összeköltöztetés június 21-i határidejének lejártáig. (Pesti Hírlap, 1944. június 18.)


Az 1. lovashadosztály kötelékébe tartozó 2. huszárezred e naptól partizánvadászaton vett részt, amely komolyabb eredményt nem hozott. A partizánok elleni harcnak leginkább a helyi lakosság látta kárát. Emellett, a német alakulatokkal való viszonyban is feszültséget okozott, akik régebb óta tartózkodtak a térségben, és helyi lakossággal való együtt működést szorgalmazták. Szintén a lakosságot sújtották a lóállomány veszteségeinek pótlására végrehajtott lólopások.


Horthy Miklós kormányzót köszöntötte a Pesti Hírlap vezércikke 76. születésnapján. Részlet:

„A szeretet áramaival telik meg a magyar levegő. Sokmilliónyi magyar szív változik át megannyi apró rádióleadóvá, amelyek mindegyike egy irányba sugározza a szeretet hullámait a budai várpalota felé, ahol vitéz nagybányai Horthy Miklós, Magyarország kormányzója, az első magyar ember ünnepli 76. születésnapját. Ezek a rádióhullámok nem ismerik a légköri zavart, a csengésük egyformán tiszta és erős, és mindenen áthatoló. A férfiúnak, aki felé áramolnak, éreznie kell ezt, a vállaira nehezedő ezernyi gond és szörnyű felelősség közepette is. Tudnia kell, hogy ezen a napon egy ütemre dobban minden szív ebben az országban és elsimulnak azok az ellentétek, amelyek különben a haza szolgálatának mikéntjét illetőleg az önzetlen, tiszta szándékú magyarokat is a mindennapi életben elválaszthatják vagy legalább is különböző utakra késztethetik.” (Pesti Hírlap, 1944. június 18.)


Az országban mindenhol ünnepelték a kormányzót, ünnepi istentiszteleteket tartottak, díszsortüzek voltak, az Országos Tiszti Kaszinó dísztermében a tábornoki kar és német tisztek „egytálételes ebéden” vettek részt, este az Operaházban díszelőadással tisztelegtek a kormányzó előtt.


A hadijelentések hosszabban foglalkoztak az új német csodafegyver hatásairól. Egy írás azt firtatja, hogy, mivel a célpontok főleg Dél-Angliában voltak, ahonnan a partraszállás utánpótlását átszállították, a normandiai hadműveletekre is komoly hatással lehette. Berlini, stockholmi, amszterdami és londoni jelentések szóltak a lángokban álló Dél-Angliáról, a vasútforgalom megbénulásáról, a londoni rádió adásában beállott zavarokról, kigyulladt hajórajokról. A brit belügyminiszter nyilatkozatban foglalkozott az új fegyverrel, és a támadásokkal kapcsolatban történő közlésekre információkorlátozást rendelt el, hogy ne segítsék esetleg a németeket. Német részről a helyettes birodalmi sajtófőnök – akárcsak más nyilatkozatokban, melyekben az új fegyver bevetését megtorlásként határozták meg – utalt arra, hogy a lépés a polgári lakosságot érő brit bombatámadásokra adott válasz. Részlet a nyilatkozatáról szóló írásból:

„Az utóbbi években végrehajtott számtalan angol terrortámadásról kijelentette, ártatlan asszonyok és gyermekek tízezrei estek áldozatuk ezeknek a támadásoknak és most vádat emelnek ez ellen a módszer ellen, amelynek nincs más célja, mint a nyilvánvaló gyilkolás. Angliában most majd megtanulják – mondta végül Sündermann –, hogy nem lehet éveken át büntetlenül legyilkolni ártatlan európai asszonyokat és gyermekeket és elpusztítani örökértékű kultúremlékeket.” (Pesti Hírlap, 1944. június 18.)


Rövidhírek a Pesti Hírlapból:

„A zsidó munkaszolgálatosok részére ruhatartalmú csomagok küldhetők a harctérre. A honvéd vezérkar főnöke a tábori postaszámon levelező zsidó munkaszolgálatosok részére június 20-30 között egy darab 2 kilogrammos, kizárólag alsó- vagy felső ruhaneműt tartalmazó csomag feladását engedélyezte. A csomag bármely polgári postahivatalnál feladható. Feladásához bélyeg nem szükséges. A csomagban ruhaneműn kívül egyéb dolgot, vagy levelet elhelyezni tilos. Egy egyén részére csak egy darab ilyen csomag küldhető. Amennyiben ugyanazon címzett részére több ilyen csomag érkeznék, úgy valamennyi csomagot visszaküldik a feladónak.

Szegeden befejezték a zsidók elkülönítését.

A szegedi zsidók összeköltöztetése a megállapított területen befejeződött. Az elhatárolt terület falain belül a zsidó-tanács állandó ellenőrzése alatt álló házőrségek felelnek a belső rendért. A zsidók valamennyien katonás fegyelem alatt állanak s a kijelölt rendőri közegeknek, valamint a kijelölt zsidó elöljáróknak feltétlen engedelmességgel tartoznak. Az ébresztő reggel 6 órakor van, a takarodók pedig este 9 órakor. A kijelölt területet csakis csoportosan, rendőri ellenőrzéssel és rendőri kísérettel szabad elhagyni. Az elkülönített résznek külön orvosai, kórháza és gyengélkedőszobái vannak.

Anyakönyvi hivatalban „dolgoztak” a leleplezett okmányhamisítók. A rendőrség az utóbbi hetekben egymás után leplezi le a hamis okmányokkal üzérkedő, vagy hamis okmányokat gyártó szélhámosokat, akik a sárga csillag viselésére vonatkozó rendeletet akarják kijátszani. Most ismét egy szervezett szélhámos-társaság tagjait fogták el. Két szlovákiai zsidó kereskedő, Berger Ottó és Fischer György hosszú idő óta hamis okmányokkal üzérkedtek. A „keresztény származást” igazoló iratokat többezer pengőért árusították.

A két volt kereskedő egész felhajtó-gárdát bérelt magának. Négy zsidó férfit, négy zsidó nőt és több keresztény munkásembert „foglalkoztatták.” Működési helyük a Terézváros, a Lipótváros és a zsinagógák környéke volt. A két főbűnös a kerületi anyakönyvi hivatalokat látogatta, és ott kitalált nevű férfi, vagy nő adatai iránt érdeklődött. Ilyenkor módját ejtették, hogy ők maguk is „segédkezhessenek” a keresett ember adatainak a felkutatásában. Közben az anyakönyvből kiolvasták egyesek személyi és származási adatait. Az így szerzett adatokat feljegyezték és másnap a társaság valamelyik tagja elment a hivatalba és kiváltotta a keresztlevél másolatokat.

Az iratokat kétszáztól-kétezer pengőig terjedő összegekért adták el. A rendőrségen Berger és Fischer bevallotta, hogy három hét alatt 50-50 ezer pengőt kerestek. Ezt a nagy összegű pénzt Szlovákiába kicsempészték és ott rokonaiknál elrejtették. Bergert és Fischert okmányhamisítás miatt letartóztatták, a felhajtókat pedig internálják.” (Pesti Hírlap, 1944. június 18.)

1944. június 19., hétfő

Mindszenty József veszprémi püspök levélben kérte Horthy Miklós kormányzót legalább a megkeresztelt zsidó származású gyermekek elszállításnak megakadályozására.


A külügyminisztérium 10. (politikai) osztályának e napon kelt feljegyzése szerint 1939 szeptemberétől 3.500 zsidó utazott ki Palesztinába.


Eberhard von Thadden értesítette a német külügyminisztérium Cseh-Morva Protektorátusban lévő megbízottait, hogy az új magyar kormány érdektelenségét fejezte ki a külföldön élő magyar zsidók ügyében.


Egy Zalaegerszegen a gettó lakóinak oltásával kapcsolatban e napon kelt irat:

„Zala vármegye alispánja, 24 297/ni. 1944. szám.

Tárgy: Typhus védőoltás a Zala vármegyei gettókban.

Polgármester Úrnak, Zalaegerszeg

A közegészségügy érdekeinek szem előtt tartása végett szükségesnek tartom, hogy a gettókban elzártan lakó zsidók mielőbb typhus védőoltásban részesüljenek. Ez okból közvetlenül megrendelem az oltásokhoz szükséges oltóanyagot. A Cím részére rövidesen meg fog érkezni. Utasítsa a helyhatósági orvost, hogy a gettóban lévő zsidó orvosok közreműködésével a védőoltásokat haladéktalanul foganatosítsa. Az oltóanyagok árát minden gettó külön-külön tartozik megtéríteni, amennyiben időközben sor kerülne arra, hogy egy-egy gettót elszállítanának és közben az oltások be nem fejeződtek, úgy az oltóanyagot a zsidóvezetőnek kell átadni oly meghagyással, hogy azon hatóságnál, ahol letelepedésük tartósabbnak látszik, haladéktalanul jelentse, hogy védőoltásuk folyamatban van, és az oltóanyag a további oltáshoz rendelkezésre áll. A védőoltások megtörténtét hozzám Cím annak idején jelentse.

Alispán helyett: Dr. vitéz Hunyadi László vármegyei főjegyző”

1944. június 20., kedd

Zöldi Márton 30 munkaszolgálatost fogatott le, akiket egy transzporthoz rakva Auschwitz-Birkenauba deportáltak.


Kincses Károly, a Zilahi Kereskedő Társulat elnöke javaslatot tett Szilágy vármegye főispánjának a zsidó boltokban talált áruk „igazságos” elosztására. Eszerint 44 százalékot frontharcosok családjai, 33 százalékot a katonai szolgálatot teljesítő személyek kaptak volna, végül 23 százalék jutott volna másoknak.


A Pesti Hírlap közölte, hogy a sárga csillagos házak kijelölésével kapcsolatban érkezett több mint ötszáz panaszt a főváros társadalompolitikai ügyosztálya Endre Lászlóhoz terjesztette fel. Az esetleges hibák okaként utalt rá, hogy a 2.681 ház kijelölését a lakáshivatal 12 munkatársa végezte. A mielőbbi megoldásra adott reményt, hogy, míg egyes házak tiltakoztak a kijelölés ellen, mások viszont kérték, hogy őket jelöljék ki. Szintén közölte az újság, hogy a rövid idő, és a fővárosi zsidók nagy száma miatt nem a pénzügyigazgatóság végzi a zsidók ingóságinak leltározását. Azt, maguknak a zsidóknak kellett elvégezni, ha költöztek, ha nem, a háztulajdonosa, vagy megbízottja, illetve a ház légoltalmi parancsnoka ellenőrizte. Az elhagyott zsidó lakásokat lepecsételték. Egy rövidhír számolt be a Magyarországi Zsidók Szövetsége lakáshivatalánál történt lopásról, melynek során beutaló űrlapok és egy bélyegző tűnt el. Az élelmiszerjegyek átvételével foglalkozó cikkben tájékoztatták az olvasókat, hogy a zsidók azokat még, amennyiben el kellett költözniük, régi lakcímük szerint vehették át. (Pesti Hírlap, 1944. június 20.)


Krausz Miklós Svájcba juttatta az Auschwitzi Jegyzőkönyveket.


Shvoy Kálmán naplóbejegyzése ezen a napon: „Itthon hallottam, hogy a zsidókat kivitték a futballpályára, onnan kimosta az eső, téglagyárba és disznóhizlaldába helyezték el őket, öngyilkosságok: Löbb és Török gyógyszerészek, Erdélyi Jenő és neje, Berényi Olga, Reich Olga, Bedő dr. és felesége, Háyné és leányai, Groso Marcell anyja, Schilleyerné és leánya, Lukács stb. Lőw Immánuel is kiment oda híveihez, bár maradhatott volna. Hoffmann Ferencet és családját is behívták a detektívek, de kapott szerda ½ 1-ig halasztást.”


A Pesti Hírlap tudósított Jaross Andor belügyminiszter székelyföldi útjáról. Első két állomáshelye Sepsiszentgyörgy, Háromszék vármegye, illetve Csíkszereda, Csík vármegye központja voltak. Mindkét helyen beszédet is mondott. Beszédeinek témája a németek melletti kitartás, a kormány támogatása, célkitűzései voltak. Sepsiszentgyörgyön beszélt a zsidókérdésről is:

„A legelső megoldásra váró probléma a zsidókérdés volt. Közel egymillió inficiáló elemet kellett a nemzet vérkeringéséből eltávolítani. Sokan beszélnek humanitárius szempontok figyelembevételéről a zsidókérdés megoldása kapcsán. Arra semmi szükség nincsen, hogy bárki bárhol egyéni kegyetlenkedéseket kövessen el azokkal szemben, akiknek a nemzeti életből való végleges eltávolítása amúgy is elhatározott dolog. A problémát azonban a mellékes szempontok figyelmen kívül hagyásával a maga teljességében kell megoldanunk, mert nem lehet háborút viselni úgy, hogy magában az országban egymillió főnyi ellenség tartózkodjék. A zsidók sohasem mondották azt, hogy ellenségei a magyarságnak, de józan ésszel feltételezhető-e az, hogy a zsidóság együtt érezzen és együtt haladjon azzal a Magyarországgal, amely Hitler Németországának hű szövetségese? Eltávolításuk a nemzet életéből parancsoló szükségesség.”

Csíkszeredán a szociális kérdések kapcsán került elő a zsidóvagyon problémája:

„A zsidóvagyon hovátartozásának kérdése is megoldásra vár. Ezek a vagyonok a nemzeti vagyonnak egy részét jelentik, de törvényhozási intézkedésre van még szükség, hogy a kormány megfelelően intézkedni tudjon a zsidóvagyon fölött. Ne gondolja azonban senki, hogy majd osztozkodni lehet a zsidóvagyonban. Az államnak lesz a kötelessége, hogy ezt a vagyont, ahogy annak szüksége mutatkozik, újra visszavezesse a gazdasági élet vérkeringésébe.

Lehet, hogy a zsidókérdés megoldásakor itt-ott egyes üzemekben átmeneti zavarok mutatkoztak és kisebb bajok voltak. Ilyen nagy horderejű kérdést azonban máról holnapra tökéletesen megoldani nem lehet. A bajok eliminálása javában folyik, és már most megcáfolhatjuk azt a felfogást, hogy a magyar zsidó nélkül nem tud megélni.” (Pesti Hírlap, 1944. június 20.)


A Pesti Hírlap hadszínterekkel és a nemzetközi helyzettel foglalkozó cikkeit, és magát a lapot az új német fegyverről szóló írás nyitotta. A fegyverről magáról továbbra sem tudtak sokkal többet – bár egy másik írás már foglalkozott működésével – és különböző neveket adtak neki, mint például „dinamit-meteor”, „robbanó-test” vagy „pokol kutyái”. A támadások folytatódtak főleg London térsége ellen, míg a Szövetségesek Calais környékén hajtottak végre bombázásokat, mert feltételezésük szerint innen indították a fegyvert. A beszámolók szerint ez nem volt hatással indításukra, és a fegyver bevetését a várakozásokat felülmúló sikerként értékelték. Egyes értesülések szerint a brit kormány elrendelte London kiürítését. Ugyanakkor, hangsúlyozták, míg a brit oldalon megkezdődött a lehetséges védekezés kidolgozása, addig német részről az addigi eredmények fényében a további felhasználás lehetőségeit kellett pontosítani. Mindkét fél részéről korlátozottabb az információáramlás, mivel egyikük sem kívánta esetleg segíteni a másikat. A normandiai hadszíntéren az angolszász próbálkozások visszaverését jelentették St. Lo, Tilly környékén, illetve a brit hídfő visszaszorítását az Orne-folyó torkolatánál. A szövetséges csapatok sikertelenségei ellenére, a jelentésekből kiderült, hogy lehetségessé vált az amerikai csapatoknak St. Sauveur térségénél elérni a Cotentin-félsziget nyugati részét, és kettévágni azt. Német részről ezzel kapcsolatban azt hangsúlyozták, hogy ez nem jelent különösebb sikert, mert, egyrészt, Cherbourg kikötőjét jó előre ellátták hadianyaggal, emberekkel és fegyverekkel, másrészt, az amerikaiaknak így észak és dél felől is védekezniük kell. Találgatások is megjelentek esetleges újabb partraszállásról Ostende és Dunkerque között Az olasz hadszíntéren továbbra is a megszokott forgatókönyv szerint folytak a harcok, változást Grosseto kiürítése, illetve az Elbán történt partraszállás jelentett. A keleti fronton nyugalomról számoltak be, a finn arcvonalon, illetve a Kárpátok előterében említettek meghiúsult szovjet vállalkozásokat. A politikai részben hosszabban foglalkoztak a Törökország semlegessége elleni támadásnak tartott brit lépésekkel, melyek állítólag a montreux-i egyezmény megsértésére irányultak. A brit lépéseket látták Numan Menemencioglu külügyminiszter lemondásának hátterében – a tárcát ideiglenesen Sükrü Saracoğlu miniszterelnök vette át. Foglalkoztak a Franciaország jövőjével kapcsolatos vita újabb eseményeivel, az angol sajtót idézve, mely szerint a partraszállás előkészítése diplomáciai téren gyengébbre sikerült. (Pesti Hírlap, 1944. június 20.)


Rövidhírek a Pesti Hírlapban:

„Leleplezett zsidószöktető kísérlet. A kassai rendőrfőnökség most fejezte be a nyomozást egy zsidószöktető bűnszövetkezet ügyében. Asztalos Jolán 24 éves magántisztviselőnő rákospalotai, Nyitrai Istvánné Straub Aranka budapesti, Szilágyi Ilona 24 éves kalaposnő budapesti keresztény származásúak és Werber Erzsébet 32 éves műtömőnő zsidó, budapesti lakos arra szövetkeztek, hogy Mezei Ilona budapesti lakos megbízásából ennek sógorát, Freymann Sándor 47 éves mészkereskedőt és feleségét hamisított okmányok segítségével kiszöktetik a kassai téglagyári zsidó táborból. A hamis okmányokat Freymann Andor 21 éves zsidó kassai lakos szállította, aki a munkaszolgálat elől már régebben Budapesten bujkált. Az ügyben szereplő nők egyenkint 1500 pengő előleget kaptak. A három keresztény nő Kassán feltűnően mulatozott, egyikük 100 pengőt adott a cigányprímásnak. Ez vonta reájuk a figyelmet. Előállították őket a rendőrségre és ott kiderült a zsidószöktetés ügye. A három nőt és Freymann Sándort átadták a kassai ügyészségnek.

Vagyonrejtegetés. A veszprémi törvényszék Weis József divatárukereskedőt egy évi börtönre, 1000 pengő pénzbüntetésre, 10.000 pengő vagyoni elégtétel megfizetésére, Steiner Géza kereskedőt pedig háromhavi fogházra és 200 P pénzbüntetésre ítélte. A kereskedők textilneműket, élelmiszert és pénzt rejtettek el.

A soproni rendőrkapitányság mint rendőri büntetőbíróság Fodor Miklós volt evangélikus lelkészt, aki lakásában 500.000 pengő értékű zsidóvagyont rejtett el, harmincnapi elzárásra és 2000 pengő pénzbüntetésre, bűntársait Braun Ignác, dr. Pollák Miksa, Rosenberg Gyula és Adolf, valamint Roth Izidorné zsidókat egyenkint tíznapi elzárása és kétezer pengő pénzbüntetésre ítélte, a vagyontárgyakat pedig elkobozta. Az ítélet jogerős.

A szabadkai rendőrség letartóztatta Sefecsics Gergely városi levéltárost, mert a zsidók pénteki elköltözése alkalmával átvett egy bőröndöt és egy irattáskát megőrzésre. Ezekben nagy mennyiségű különböző értékes holmit találtak.

A magyaros házikosztot szerette, nem viselte a sárga csillagot. Előállították a főkapitányságra Weldman Géza 48 éves volt részvénytársasági igazgatót, aki noha zsidó, nem viselte a sárga csillagot. hamis okmányokkal igazolta magát és álnéven lakott a fővárosban. Bevallotta, hogy többször utazott Szlovákiába, Kassára és más vidéki városokba is, mert nem bírta az olajos ételt. Ő ugyanis a rendes, magyaros házikosztot szerette. Az okmányokat ezer pengőért vásárolta. A volt részvénytársasági igazgató ellen megindították az eljárást.” (Pesti Hírlap, 1944. június 20.)

1944. június 21., szerda

A belügyminiszter döntése alapján a zsidók összeköltözésének határidejét meghosszabbították június 24-én éjfélig. Ennek oka, egyrészt, a kijelölések ellen érkezett kérelmek felülvizsgálatának időigénye, másrészt, mivel számos keresztény lakás volt a kijelölt házakban, a keresztények pedig nem volt kötelező az elköltözés, nem szabadult fel kellő mennyiségű lakás. A problémák megoldása után, a következő hét elején rendeletet szándékoztak kiadni, mely a lakások fogalmát, bizonyos korlátozásokkal, helyreállítja. Az indoklás szerint, a korlátozás oka, hogy előnyben kívánják részesíteni a sokgyermekes családokat, a frontszolgálatot teljesítők családjait, továbbá a zsidó házaknak kijelölt épületekben lakó 11.000 keresztény családnak is helyet kellett találni. Végezetül felszólítják az embereket, hogy a rendelet megjelenése előtt ne forduljanak a hivatalokhoz lakásigényléseikkel. (Pesti Hírlap, 1944. június 21.)


A Pesti Hírlapban cikk jelent meg a zsidók ingóságaira vonatkozó „forgalmi korlátozásokról”. Idézték az 1600/1944. M. E. számú rendeletet a zsidók vagyonának kötelező bejelentéséről, melyben leszögezték, hogy minden március 22-e után történt tranzakció, mely a bejelentési kötelezettségbe tartozó ingóságokra vonatkozik, illetve nem a rendes kereskedelmi forgalomban történt, érvénytelen. Emellett utaltak a fővárosban a polgármester által kiadott, a zsidók ingóságainak leltározására vonatkozó rendeletre is, mely szerint nem csak a bejelentés alá eső, hanem minden ingóságukat leltározni kell, és a későbbiek folyamán számot kell róluk adni. (Pesti Hírlap, 1944. június 21.)


Délelőtt minisztertanácsot tartottak, melyen, többek között tárgyalták a zsidók orvosi gyakorlatának és „orvoskamarai” tagságának kérdését. (Pesti Hírlap, 1944. június 22.)


Délben Edmund Veesenmayer, Adolf Hitler nevében, ünnepélyes keretek között átadta a német Sas-rend nagykeresztjét a csillaggal Jurcsek Béla földművelésügyi miniszternek, melyet a Magyarország és Németország mezőgazdaságának „egybehangolásán végzett” többéves munkájáért kapott. (Pesti Hírlap, 1944. június 23.)


Hain Pétert eltávolították az Állambiztonsági Rendészet éléről.


Az e napon tartott minisztertanácson, a miniszterelnök kérésére, megjelentek Baky László és Endre László belügyminiszteri államtitkárok, és vitéz Faraghó Gábor altábornagy, a csendőrség felügyelője, hogy beszámoljanak „a németek által munkaszolgálatra kért és kiszállított magyarországi zsidók kiszállítása és bánásmódja tekintetében felmerült panaszokról.”

A döntés indokául a kormány szándékát hozta fel, hogy az intézkedések „emberséges formában” legyenek lebonyolítva, ami azonban nem történt meg, illetve panaszokról tett említést „egyházi vonalon”. Ezután a külügyminiszter állandó helyettese, Arnóthy Jungerth Mihály számolt be a hozzá beérkezett panaszokról:

„A külügyminiszter állandó helyettese tájékoztatja a minisztertanácsot arról, hogy a budapesti pápai nuncius és a semleges államok budapesti képviselői már többször felkeresték őt a külügyminisztériumban. Nagy megütközésüknek adtak kifejezést, hogy értesüléseik szerint milyen kíméletlen és emberiesség szempontjából kifogásolható formák között történt sok esetben a magyarországi zsidók deportálása. Rámutat arra, hogy kivéve Németországot, Olaszországot, Horvátországot és Szlovákiát, a zsidók magyarországi deportálása iránt ma már úgy az európai, mint más világrészek sajtóiban igen nagy érdeklődés mutatkozik, s igen súlyos bírálat alá vonják a deportálás végrehajtását. A külföldi sajtó igen éles hangú cikkekben emlékezik meg, immár két három hét óta ezen kérdésről. Súlyos kegyetlenkedéseket jelentenek, a külföldi sajtó egyes orgánumai: „a magyarországi zsidók kiirtásáról” beszélnek. Erős kritika tárgyát képezi az, hogy állítólag marhavagonokba összepréselve leplombírozott kocsikban szállítják ki a zsidókat, akik közül sokan ülőhelyet sem kapnak, s állva teszik meg a hosszú utat. Több külföldi lap olyan híreket hozott, hogy Lengyelországban a zsidókat elgázosítják, majd elégetik. Mindezen hírek nyomán nagy idegesség és ellenszenv nyilatkozik meg a neutrális államokban. Sajnálattal kell megállapítania, hogy a semleges országokban Magyarország és a magyar kormány iránt megrosszabbodott a hangulat. Rámutat arra, hogy Romániában, Bulgáriában és Szlovákiában humánusabb módon bonyolították le a zsidók elszállítását. Rámutat arra, hogy ő az előtte megjelent követek előtt igyekszik megcáfolni a külföldön elterjedt híreket. Külföldi követségeink vezetői is igyekeznek dementálni a magyarországi zsidókkal szemben felmerült ezen rémhíreket, de sajnos a külföldi propaganda annyira elárasztotta ezen hírekkel az összes semleges államokat és az ellenséges államokat, hogy a magyar cáfolatok nem igen találtak hitelre.”

A miniszterelnök hangsúlyozta a vádak visszautasítását, illetve, hogy az ország jó hírnevének megvédése céljából szükség van rá, hogy semmi „túllépés, brutalitás, visszaélés” ne legyen. Ezután a belügyminiszter jelentette be, hogy Baky és Endre részletes jelentésben számolnak be, illetve emlékiratot is készítettek az ügyben. Minderről azonban a minisztertanácsi jegyzőkönyv csak annyit közölt, hogy a jelentéseket felolvasták, majd csatolták. Ezután Faraghó Gábor tette meg jelentését, kijelentve, hogy a panaszoknak utána nézett, konkrét feljelentés pedig nem érkezett a csendőrség ellen:

„Nagyváradon kénytelen volt kivizsgálást elrendelni, amidőn bebizonyosodott, hogy Nagyváradon közel 1000 személy, akik közül magas bírói funkcionáriusok, papok és tekintélyes keresztény emberek szerepeltek, zsidó vagyont rejtegettek. Ezen személyek természetesen nem nyilatkoztak kedvezően és dicsérőleg a csendőrség magatartásáról. A csendőrség fegyelmét igen jónak mondhatja. Ha tekintetbe vesszük azt, hogy munkaszolgálat és kitelepítés céljából eddig már több mint 400 000 zsidót szállítottunk ki, akkor a nullával egyenlőnek kell vennünk azt, hogy ha a 20 000 magyar csendőrből pár csendőrrel szemben panaszok merültek volna fel.”


Faraghó Gábor után Mester Miklós vallás- és közoktatásügyi államtitkár számolt be a protestáns egyházak vezetőinek, illetve a négy magyarországi egyetem tanári karainak lépéseiről az ügyben. A kivételezések kapcsán a belügyminiszter kijelentette, hogy arra nincs jogszabály, egyedül „a hősi magatartás címén van kivételezési jog biztosítva a kormány részére”. Ezután a tárca nélküli közgazdasági miniszter szólalt fel, és, többek között, a nemzetközi közvélemény fontosságát hangsúlyozta:

„Rámutat arra is, hogy ma Róma már nincs német megszállás alatt s ma az angolszász és zsidó nyomás egész más hangulatot fog Magyarország tekintetében az egész katolikus világnál kiváltani. Tiszta államraisonból és háborús potenciánk emelése érdekében is keresnünk kell az utat, hogy az ország érdekében Magyarország iránt tudjunk egy kedvezőbb légkört teremteni. Ne menjünk túl azon intézkedéseken, amelyek a Hitleri védelem alatt álló Szlovákiában hozattak a zsidók deportációja és kezelése tekintetében. Szükségesnek tartaná, ha a keresztény vallásokra áttért zsidók irányában valami történnék. A pápai diplomácia felé kellene tehát egy gesztust csinálnunk.”


Az iparügyi miniszter egyetértését fejezte ki, a belügyminiszter azt hangsúlyozta, „hogy kezdetben a zsidók deportációja a németek kívánságára német katonai okból a katonai biztonság szempontjából történt”. A miniszterelnök megköszönte az államtitkárok megjelenését, tudomásul vette beszámolójukat, mindazonáltal azt mondta, hogy történtek túlkapások, és ezeknek megakadályozását kérte:

„Ezen akciót humánusan kell végrehajtani és mindennemű visszaélést meg kell akadályozni. Az emberek mindig hajlandók egy visszaélés miatt általánosítani. Tehát, hogy ha egy vasúti szerelvény keretében, 50 kocsiban megfelelő módon vannak elhelyezve a zsidók, és hogy ha egy kocsiban ezzel szemben összepréselik a zsidókat, úgy mindig erre fognak, mint példára hivatkozni. A sárga csillag viselésére nem kötelezett zsidók itt maradnak, és nem lesznek kiszállítva. Örömmel nyugtázza Faraghó altábornagynak megállapítását a csendőrség jó magatartása tekintetében, mert a csendőrségen kell, hogy nyugodjék az ország belbiztonsága és a fegyelem.

A minisztertanács tudomásul veszi a belügyi államtitkárok jelentését. Elvi döntést hoz a tekintetben, hogy a sárga csillag viselésére nem kötelezett zsidók az ország területén belül maradnak. Tudomásul vétetik.”


Edmund Veesenmayer távirata Joachim von Ribbentropnak:

„Az utóbbi napokban feszültség keletkezett a kormányon belül, valamint a kormányzó és a kormány között. Rátz miniszterelnök-helyettes bizonyos követeléseket támasztott Sztójayval szemben, amelyek a magyar kormánynak a kormányzóhoz való viszonyát érintik, és az a céljuk, hogy a kormánynak szélesebb jogkört biztosítsanak a kormányzóval szemben. Másfelől a kormányzó titkos levelet intézett Sztójayhoz, amelyben a kormányt teszi felelőssé a zsidókérdés kemény kezeléséért. E levél kétségtelenül a kormányzót továbbra is erősen befolyásoló klikkre vezethető vissza. Úgy látszik, hogy Bethlen gróf a fő áskálódó, aki általános vélemény szerint, újból a Várban tartózkodik. Horthy fia a másik hajtóerő, aki újabban nagy tevékenységet fejt ki. Véleményem szerint azonban ebben a levélben nem annyira a tiltakozás a lényeg, hanem inkább alibi az angolok és az amerikaiak felé arra az esetre, ha a háború rosszul végződne. A magyarok növekvő eltávolodása is hozzájárul a nyugtalanság fokozásához. A zsidók mindent elképzelhető módon próbálkoznak, hogy elkerüljék fenyegető elszállításukat, amihez különösen az egyház nyújt segítséget. Ezek ellenére sem kell e feszültségeket egyelőre tragikusan felfogni. Még az sem jelentene nagy veszteséget, ha a hivatalából néhány napja távol maradó Rátz kiválására kerülne sor, mert lustaság és kényelemszeretete közismert.

Meg kell még jegyezni, hogy általában véve nagyon nehézzé vált a munka szinte az összes hivatalos magyar szervvel. Ennek fő oka a Weiss Manfréd-ügy, mely minden alkalommal szóba kerül, és gyakran nagyon csípős kritika kíséretében. Sztójay gyenge és kissé betegeskedő, napokon át pihennie kell, és ezért sok ügy, döntés hiányában, halasztást szenved.

Lassan növekszik és részben ki is élesedett a pártok egymás közti harca, ami Sztójaynak az erős, egységes kormányhatalom kiépítésére irányuló törekvését nem csak megnehezíti, hanem vissza is veti.

Ennek ellenére sem tartom még időszerűnek, hogy a kezdeményezést magamhoz ragadjam. Törekvéseimet kizárólag Csatay honvédelmi miniszter és helyettese, Ruszkiczay-Rüdiger eltávolítására koncentrálom. Sztójayval már behatóan tárgyaltam. Valamelyes gondolkodási időt kért. Még nehéz munkába kerül, míg ezt a célomat elérem.

Az iparáttelepítés és a fegyverkezési termelés átállítása terén a munka viszonylag kielégítően halad.”


Rendőrségi hirdetmény Szegedről:

„M. Kir. Rendőrség Szegedi Kapitánysága, 1454/50-1944. sz.

Hirdetmény

Felhívom a város területén lakó vagy bármilyen címen tartózkodó mindazon személyeket

1. akik sárga csillag viselésére kötelezettek;

2. akik a vegyes házasságokra vonatkozó rendelkezések alapján sárga csillag viselésére nem kötelesek;

3. akik bármilyen címen mentesítve vannak;

4. akik a kiadott rendelkezések dacára a gettóba mindeddig nem vonultak be, azonnal, de legkésőbb 1944. évi június hó 22-én déli 12 óráig a kir. rendőrség szegedi kapitánysága új széképületében (Kossuth L. sugárút) a szükséges okmányok felmutatásával jelentkezzenek.

Felhívom a város területén lévő háztulajdonosokat (azok megbízottait), a szállásadókat, a szállásadásra szolgáló intézmények (szálloda, penzió stb.) és gyógyintézetek (kórház, klinika stb.) vezetőit, hogy a házukban, lakásukban, intézetükben vagy intézményükben bármi címen tartózkodó zsidókat azonnal, de legkésőbb 1944. évi június 22-én déli 12 óráig a m. kir. rendőrség szegedi kapitánysága új széképületében (Kossuth L. sugárút) jelentsék be.

Végül felhívom a város lakosságát, hogy ha zsidó vagy más zsidógyanús személyeknek a gettón kívül való tartózkodásáról tudomást szerez, a zsidó személy vagy zsidógyanús személy nevének, esetleg egyéb személyi adatainak és lakásának megjelölése mellett a m. kir. rendőrség szegedi kapitánysága új széképületébe (Kossuth L. sugárút) azonnal jelentse be.

A város polgármesterének az 1944. évi június hó 20-án megjelent napilapokban ad 24255/1944. sz. hirdetményre beterjesztett írásos bejelentések, zsidó vagy volt zsidóval vegyes házasságban élők bejelentése tárgyában a fenti személyek jelentkezési kötelezettség alól nem mentesítettnek.

Aki ezen felhívásomnak nem tesz eleget, vagy azt bármiképpen kijátssza, az ellen büntető és közigazgatási úton (internálás) a legszigorúbban fogok eljárni.

A rendőrkapitányság vezetőjének h.”


Szintén Szegeden keletkezett egy irat a deportáló vonatok tervezett menetrendjéről az Alföldön:

„Polgármesteri hivatalnak.

A német SS parancsnokságnak a zsidók gyűjtőtáborból való elszállítására vonatkozó átiratát, intézkedés végett hiteles másolatban hivatalos tisztelettel megküldöm.

Vitéz Sellyei csendőr ezredes s. k.

Kerületi parancsnokságnak Szeged

A vonatok indulnak:

▪ Kecskemétről: 25-én és 27-én egy-egy vonat, összesen kettő vonat,

▪ Szegedről: 25., 27. és 28-án egy-egy vonat, összesen 3 vonat,

▪ Bácsalmásról: 26-án egy vonat,

▪ Debrecenből: 25., 26., 27-én egy-egy vonat, és 28-án kettő vonat, összesen 5 vonat,

▪ Nagyváradról: 25-én és 27-én egy-egy vonat, összesen kettő vonat és

▪ Békéscsabáról: 26-án egy vonat indul.

A vonatok indulását megelőző napokon a kirakó állomások székhelyén lévő táborokban lévő zsidókat alaposan át kell vizsgálni, hogy semmiféle érték (pénz, ékszer, értékpapír, takarékkönyv stb.) ne maradjon náluk (erre BM rendelet is van), továbbá, hogy ne szállíttassanak el olyan egyének, akik a kiadott intézkedések szerint el nem szállíthatók.

Az átvizsgáláshoz szükséges csendőrségi erőkről a kerületi parancsnokságok gondoskodjanak.

Az elszállítandóknál az induláskor legalább 5-5 napi, illetve a német parancsnok által a szállítás esetleg hosszabb tartalma miatt kívánt mennyiségű élelemnek kell lenni. Erről való gondoskodásra az erre illetékes polgári hatóság figyelmét hívja fel vitéz Sellyei s k. ezredes egységes karhatalmi parancsnok.

Finta Imre s. k.”


A honvédelmi miniszter rendeletet – 184.286/Eln. 41.-1944. – adott ki az egyetemi és főiskolai férfi hallgatók honvédelmi munkára való igénybevételéről. Az I. honvédhadtest-parancsnokság közölte, hogy az 1927-ben és korábban született, keresztény, az 1943/44-es tanévben gimnáziumi tanulmányokat folytatókat június 29-től a szünidő idejére a honvédelmi miniszter „honvédelmi munkára igénybe veszi”.


Hirdetés a Pesti Hírlapból:

„Kijelölt házban (V. Szent István-körut 13.) lévő 4 szobás, cseléd- és előszobás, összkomfortos lakásom átadnám megfelelő ötszobás úri lakásért, esetleg villalakásért Bajza-u., Délibáb-u. v. Stefánia-ut környékén. Telefon: 29—17—56, 29—26—57.”


Rövidhírek a Pesti Hírlapból:

„Zsidóvagyon-rejtegetők Nagyváradon. A nagyváradi lakosok közül 960 ellen indult kihágási eljárás, mert pénzt, ékszert és egyéb értéktárgyakat fogadtak el zsidóktól megóvás céljából. A rendőrbíró hétfőn 30 terhelt ügyében ítélkezett. Többezer pengős pénzbüntetéseket szabott ki. Az elítéltek között néhány ismert személyiség is található. A pénzbüntetésen kívül a rendőrbíró több esetben internálásra szóló javaslatot is terjesztett az illetékes hatóságok elé.

A Keleti Arcvonal Bajtársi Szövetség nagytáborozása. A Keleti Arcvonal Bajtársi Szövetség június 22-én, csütörtökön délután félhét órakor a Tattersall fedett csarnokában nagytáborozást tart a bolsevizmus elleni önvédelmi harc kitörésének évfordulóján. A nagytáborozást a Magyar Hiszekegy vezeti be, utána felolvassák a szövetség kiáltványát, majd vitéz Imrédy Béla miniszter, országos vezető tart nagy érdeklődéssel várt beszédet, végül a Himnusz zárja be a nagytábort. Az ünnepséget a rádió is közvetíti, ezért a rendezőség kéri a meghívottakat, hogy helyüket negyedhétig föltétlenül foglalják le. A hivatalos személyek számára fenntartott ülőhelyeken kívül a meghívottak érkezésük sorrendjében foglalnak helyet.” (Pesti Hírlap, 1944. június 21.)