VI. kerület, Paulay Ede utca 41.

Ismeri a ház történetét? Mesélje el!

Reflexiók

Nyul Zoltán
2014. július 14., hétfő

Itt nőttem fel, nem tudtam semmit, 1965-ös születéssel nem is csoda. Mindenki hallgatott, még a felettünk lakó zsidó asszony is, így utólag, mi mindent elmondhatott volna! Jóban voltunk vele, ahogy mindenkivel. A hetvenes években zenészekkel, énekesekkel volt tele a ház! Ha valakinek Sissy művésznő neve mondana valamit értékelném! "A súlyom előbb megmondom mint a korom" - mondta.

Tovább...

Zongorázott... szép volt. Befogadott egy asszonyt pár napra '45-ben, aki várta haza a fiát, a néni ugyanitt halt meg a hetvenes években.

Zenei és ének gyakorlatok hangjain nőttem fel, és a félelem csendjén. A felettünk lakó zsidó asszony éppúgy hallgatott, ahogy saját nagyapám a tízéves szibériai fogságról, ahogy anyám a padlássöprésről, mindenki hallgatott, arról amiről torkaszakadtából ordítani kellett volna! Igen ordítani! Az embertelenség ellen! Akkor nem tudtam, most igen: ez a félelem csendje volt!

Remélem még egy ílyen évszázad nem lesz az emberiség történetében!

Hát ilyen az én csillagos ház történetem.

Tisztelettel, Nyul Zoltán

dr. Kárpáti Pál
2014. március 27., csütörtök

A Paulay Ede utca 41. III emelet 5. -ben laktunk. Apám, Quitt Imre, anyám sz: Földes Magda és én. A házban a tulajdonos Fried bőrgyár alkalmazottai kaptak bérlakásokat. Igy néhai édesapám két testvére és családjaik is velünk laktak. Sajnos ma már én vagyok az egyetlen túlélő. A többi rokon, a háború és zsidógyűlölet áldozatai lettek. Legyen ez a pár sor tőlem egy kavics a sírjukon egy emlékező mondat, hogy nem felejthetjük el emléküket.